A gyerek, aki mindenbe belekezd, de semmit sem fejez be. Tényleg baj van a figyelmével?
Szülőként ilyenkor könnyű elbizonytalanodni. Vajon miért nem tud egyetlen játéknál megmaradni? Hogyan fog majd az iskolában figyelni, ha már most is minden eltereli a figyelmét?
Pedig a gyakori tevékenységváltás önmagában még nem jelent problémát. A gyermeki figyelem működése jelentősen eltér a felnőttekétől, és a koncentráció képessége hosszú fejlődési folyamat során alakul.
A gyerekek figyelme nem úgy működik, mint a felnőtteké
Egy óvodás számára a világ tele van felfedeznivalóval. Egy érdekes hang, egy új ötlet vagy a szoba másik végében megpillantott játék könnyen elvonhatja a figyelmét az aktuális tevékenységről.
A figyelem ráadásul nem egyetlen képesség. Másra van szükség ahhoz, hogy a gyermek észrevegyen egy fontos részletet, huzamosabb ideig foglalkozzon valamivel, vagy egy zavaró inger ellenére visszatérjen a feladatához.
Ezek a képességek az idegrendszer érésével és a tapasztalatok gyarapodásával fokozatosan fejlődnek. Éppen ezért nem érdemes merev szabályokhoz kötni, hogy egy három-, öt- vagy hétéves gyermeknek hány percig kellene egy helyben ülnie.
Nem tud figyelni, vagy egyszerűen nem érdekli?
Előfordulhat, hogy ugyanaz a gyermek húsz percig épít egy bonyolult várat, de egy számára unalmas feladatot néhány perc után abbahagy.
Ez nem feltétlenül ellentmondás. A figyelmet jelentősen befolyásolja a motiváció, az érdeklődés, a fáradtság és a feladat nehézsége is.
Ha valami túl könnyű, hamar unalmassá válhat. Ha viszont túl nehéz, a sorozatos sikertelenség veheti el a gyermek kedvét. Az igazán lekötő tevékenységek gyakran éppen akkora kihívást jelentenek, amellyel némi próbálkozás után már önállóan is boldogul.
Érdemes ezért megfigyelni, milyen helyzetekben képes a gyermek elmélyülni, és mikor válik nyugtalanná. Ezek a tapasztalatok sokkal többet elárulhatnak az igényeiről, mint egyetlen félbehagyott kirakó.
A figyelem fejlesztése játék közben is történhet
A figyelem fejlesztése nem feltétlenül igényel külön foglalkozásokat vagy feladatlapokat. A hétköznapi játékok rengeteg lehetőséget kínálnak arra, hogy a gyermek gyakorolja a megfigyelést, az emlékezést és a kitartást.
Egy memóriajátékban meg kell jegyeznie a korábban látott képek helyét. Kirakózás közben apró részleteket hasonlít össze, építéskor pedig fejben tartja az elképzelését, miközben megkeresi a megfelelő elemeket.
A szabályjátékok másfajta kihívást kínálnak: figyelni kell a soron következő játékosra, emlékezni a szabályokra, és néha kivárni a megfelelő pillanatot.
A különböző figyelemfejlesztő játékok akkor lehetnek igazán hasznosak, ha illeszkednek a gyermek életkorához és érdeklődéséhez. Nem szükséges minden játékot fejlesztési céllal elővenni. Sokszor éppen az önfeledt játék közben adódnak a legjobb gyakorlási lehetőségek.
Néha nem a gyermek figyelmével, hanem a környezettel van gond
Képzeljünk el egy gyerekszobát, ahol egyszerre húszféle játék hever a földön, a háttérben szól a televízió, és néhány percenként valaki új tevékenységet ajánl.
Ilyen környezetben még egy felnőttnek is nehéz lenne tartósan egyetlen dologra összpontosítania.
A nyugodtabb játékhoz gyakran már az is segítség, ha egyszerre csak néhány játék érhető el, a többit pedig időnként cseréljük. Érdemes kikapcsolni a háttérben szóló képernyőt, és elegendő időt hagyni arra, hogy a gyermek kibontakoztassa a saját ötleteit.
A kialvatlanság, az éhség vagy egy mozgalmas óvodai nap szintén befolyásolhatja a koncentrációt. Nem minden figyelmetlennek tűnő viselkedésre a több gyakorlás a megoldás.
A félbehagyott játék nem feltétlenül kudarc
Felnőttként szeretjük a befejezett dolgokat. Egy elkészült kirakó, egy kiszínezett rajz vagy egy felépített torony látványos eredmény, amelyet könnyű megdicsérni.
A gyermekek szabad játékában azonban nem mindig a végeredmény számít.
Lehet, hogy az építőkockákból azért nem készült vár, mert közben egy érdekesebb ötlet született. A rajz pedig talán azért maradt félbe, mert a gyermek már elképzelt hozzá egy egész történetet, amelyet inkább a plüssállataival szeretne eljátszani.
Természetesen a kitartást is érdemes támogatni, de nem kell minden tevékenységet kötelezően befejeztetni. A kísérletezés, az újrakezdés és az ötletek közötti váltás is része lehet a tanulásnak.
Mikor érdemes segítséget kérni?
Ha a gyermek figyelmi nehézségei tartósan fennállnak, többféle helyzetben is megjelennek, és jelentősen megnehezítik az óvodai, iskolai vagy otthoni mindennapokat, érdemes gyermekorvossal vagy megfelelő szakemberrel konzultálni.
A figyelmetlenség mögött sokféle tényező állhat, ezért néhány otthoni megfigyelés alapján nem lehet figyelemzavart vagy ADHD-t megállapítani.
Térjünk vissza a gyermekhez, aki a kirakótól az építőkockákig, majd a rajzolásig jutott, és végül egyik játékát sem fejezte be.
Lehet, hogy másnap ugyanazt a kirakót már örömmel rakja össze. Az is lehet, hogy továbbra is az építés köti le leginkább. A figyelem fejlődését nem egyetlen délután alapján érdemes megítélni.
Szülőként sokat segíthetünk azzal, ha megteremtjük az elmélyült játék feltételeit, érdekes és megfelelő nehézségű kihívásokat kínálunk, és közben elfogadjuk a gyermek életkorából adódó sajátosságokat.
Hiszen nem az a legfontosabb, hogy minden játékot befejezzen, hanem hogy legyen lehetősége megtapasztalni, milyen jó érzés valamiben igazán elmerülni.